A halászlé kultikus ereje

[mp_row]

[mp_span col=”12″]

[mp_heading margin=”none,none,none,none”]

A halászlé kultikus ereje

[/mp_heading]

[/mp_span]

[/mp_row]

[mp_row]

[mp_span col=”12″]

[mp_text margin=”none,none,none,none”]

ORSZÁGMORZSA A KARÁCSONYI HALÁSZLÉ KAPCSÁN

[/mp_text]

[/mp_span]

[/mp_row]

[mp_row]

[mp_span col=”12″]

[mp_text margin=”none,none,none,none”]

“Óh, mely sok hal terem az nagy Balatonban…”

Régen, a folyóink és tavaink természetes állapotában, tényleg rengeteg hal volt a vízben. A mohácsi halászok például úgy tartották, hogy két rész hal, egy rész víz… És bármilyen szegények voltak is, enni, és egészségeset enni, mindig jutott!

[/mp_text]

[/mp_span]

[/mp_row]

[mp_row]

[mp_span col=”3″ classes=” motopress-empty mp-hidden-phone”]

[/mp_span]

[mp_span col=”6″]

[mp_image id=”4758″ size=”full” link_type=”custom_url” link=”#” target=”false” caption=”false” align=”left”]

[/mp_span]

[mp_span col=”3″ classes=” motopress-empty mp-hidden-phone”]

[/mp_span]

[/mp_row]

[mp_row]

[mp_span col=”12″]

[mp_row_inner]

[mp_span_inner col=”12″]

[mp_text]

Csak aztán a folyószabályozással, a nádasok visszaszorításával, a sebesebb folyásra kényszerített vizekkel visszaszorult az a terület, melyet a halak a szaporodáshoz, és az ivadékok első két évi cseperedéséhez használhatnának, így rendkívüli mértékben csappant a halállomány.

Mindezzel együtt a halászlé fogyasztása, ha minden nap nem is, de ünnepi ételként feltétlenül olyan mélyen gyökerezik a hagyományban, hogy nincs az a konyhaművészeti remekmű, ami kitúrná a karácsonyi asztalról a jó öreg halászlét!

[/mp_text]

[/mp_span_inner]

[/mp_row_inner]

[mp_row_inner]

[mp_span_inner col=”4″]

[mp_image id=”4760″ size=”full” link_type=”custom_url” link=”#” target=”false” caption=”false” align=”left”]

[/mp_span_inner]

[mp_span_inner col=”8″]

[mp_text]

Fontos is, hogy ünnepkor halat együnk!

Hiszen a pikkelyei a jövő évi gazdagság apró kis letéteményesei, és amilyen gyorsan halad a vízben, olyan könnyedén fogunk haladni az élet tengerében, a tengernyi feladatunk megoldásával…

[/mp_text]

[/mp_span_inner]

[/mp_row_inner]

[mp_row_inner]

[mp_span_inner col=”12″]

[mp_text]

De miközben Magyarország az “ungarische Fischsuppe” hazája, a messziről jött idegen nem is tudja, mekkora a harc, vajon a tiszai vagy a dunai a jobb!

A szegediek sosem ennének paszírozatlan változatot, a bajaiak pedig gyufatésztát tesznek a rengeteg halból, de paszírozás nélkül készült lébe, és furcsán néznek a gyütt-ment pestire, aki eretnek módon, már gyúrkálja a kenyérdarabkát, hogy aztán a világ egyik legnagyobb bűnét elkövetve belemártsa a bográcsba.

A lényeg azonban, hogy a halászlé olyan, mint az ujjlenyomat.

Megvan a receptje, de – még ha mindent betartunk is – mindig teljesen egyedire sikeredik. S minthogy a hallé elkészítése hagyományosan férfi munka, nem is kell külön ecsetelnem, mit jelent az, ha valakinek a halászléje netán nem olyan finom, mint a másiké…

És amikor a férfi elkészítette a halat, az asszony terít és hozzáadja a tésztát, a kenyeret, s ha jót akar, nem felejti el a csípős paprikát sem!

A család vagy a barátok, akiknek körében mindez történik, valamiféle kultikus áhitattal figyelik a készítő mester minden mozdulatát. Mert bár más is tud hasonlót, de nyilvánvalóan sokkal rosszabban, vagy legalább is az úgy nem lesz az igazi…

És amikor elkészül, akkor jöhetnek a dicséretek, hogy ez “mennyire, de annyira” és “még soha ilyen nem…” és ez az áradat eltart egész reggelig, hiszen másnapra a lé megkocsonyásodik, és a csoda a piritós tetején éli meg a siker újabb hullámait.

Aztán pedig évekig emlegetjük, hogy abban az évben, hogy “ott” és “akkor” milyen is volt.

Talán jobb is, hogy ritkábban eszünk halászlét, hiszen így valódi ünnep ez!

[/mp_text]

[/mp_span_inner]

[/mp_row_inner]

[mp_row_inner]

[mp_span_inner col=”7″]

[mp_text]

Nekünk, Explore-osoknak viszont, ennyi idő után, bármiről essen is szó, közös élmények jutnak eszünkbe.

Sok-sok éven át mentünk együtt a bajai halászléünnepre, hogy saját asztalunknál kotyvasszuk a mi “világlegjobb” halászlénket.

De jó is volt!

Teszek ide néhány képet!

Jó ilyenkor, Karácsonykor együtt emlékezni, a barátságot ünnepelni:

És a sok emléket bennem is egy csodás kisfilm ébresztette fel.

Kattintsatok ide, nézzétek meg, és szeressétek Ti is a bajait, a szegedit… a miénket!

[/mp_text]

[/mp_span_inner]

[mp_span_inner col=”5″]

[mp_image_slider ids=”4763,4767,4762,4764,4765,4766″ size=”full” animation=”fade” smooth_height=”false” slideshow=”true” slideshow_speed=”7″ animation_speed=”600″ control_nav=”true”]

[/mp_span_inner]

[/mp_row_inner]

[mp_row_inner]

[mp_span_inner col=”12″]

[mp_text]

[/mp_text]

[/mp_span_inner]

[/mp_row_inner]

[mp_row_inner]

[mp_span_inner col=”12″]

[mp_text margin=”none,none,none,none”]

A közös emlékekkel, és a Magyarország szépségét, a hagyományaink erejét bemutató filmmel kívánok mindenkinek boldog Karácsonyt!