A FESTMÉNYBŐL LETT LOVASBRAVÚR
UTAZZUNK – FESTMÉNYEKKEL!
Ha egy külföldi Magyarországra látogat, egészen biztosan látni szeretné a pusztát, és – eltekintve néhány megszállott madarásztól, vagy a sótűrő növények lelkes kutatóitól – szinte biztos, hogy a régi időket megidéző lovasbemutató is része lesz a programnak.
Turistássága miatt – bevallom – sosem lelkesedtem az ilyen műsorokért, de egy alkalommal, mikor csak mi voltunk – mert ennek mindig óriási a varázsa – megéreztem a lényeget: kimódoltságával együtt is igazi lovak, és igazi férfiak szerepelnek, szóval hiába a színpadiasság, azért ezt csak meg kell csinálni!
A lovat tartani, éltetni, mozgatni, szeretni, s a mutatványokat tudni – természetes szükségesség, még akkor is, ha a mutatvány maga és főleg a bemutatás módja mégoly mesterkélt is!
Fontos látni tehát, hogy a mesterkéltség oka maga a turista, aki szalmakalapban ül a nézőtéren – a boldog turizmus idején akár század-kétszázad magával!
No, de térjünk vissza főszereplőinkre, a betyárromantika idejét megidéző csikósokra, akik csak úgy, szőrén megülnek – pardon – megállnak öt lovat is! A száguldó mutatvány neve pusztaötös.
A pusztán élő csikósoknak, de még a magyar pampák fenegyerekinek, a betyároknak sem volt kedvenc időtöltése ez a cirkuszi mutatvány!!!
Jaj, el is szóltam magam!
Valóban, a 19. század cirkuszaiban lett népszerű a csokorba kötött lovak hajtása.
Ludwig Koch, egy osztrák festő nagy mestere volt a lovakat és lovasokat bemutató festményeknek:
“Die Reitkunst im Bilde”, azaz “A lovaglás művészete képekben” című, 1928-ban megjelent könyvében, a 83. oldalon látható egy kép:
GALOPP IN DER MANEGE
A népszerű legenda szerint Lénárd Béla e kép alapján elevenítette fel a korábbi cirkuszi mutatványt. Így vall erről:
“Kitaláltam egy produkciót, melyet Koch-ötösnek, pusztaötösnek neveztünk el. Ennek történetéről majd később elmesélek egy pár érdekességet. 25 évig működött sikeresen a népiegyüttes, mellyel bejártuk az egész kontinenst. Elmondanám, hogy a programok összeállításánál a csikósokkal volt a legtöbb vitám. A Hortobágyon először én fektettem le az első csikós lovat. Erre mondták a csikósok, hogy ezzel én megszégyenítem, kicsúfolom a lovat, mert hiszen a kutyát szokás megtanítani feküdni, és nem a lovat.”
Forrás: https://kaisergalopp.blog.hu/2016/11/08/lenard_bela_a_puszta_otos_megvalositoja
Példáját azóta sokan követték, a a pusztaötös a Bugactól Mátáig az alföldi lovasbemutatók bevett mutatványa lett.
Sőt!
Már nem csak 5, de sokkal több lovat is meg tud hajtani a modern kor múltidéző csikósa!
A 2016-ban bemutatott puszta-17-esről ide kattintva látható egy kisfilm.
Azóta pedig Guinness-rekord született, hiszen Solton, Révbérpusztán, – a polgári foglalkozását tekintve tűzoltó – Tóth Lajos 20, azaz HÚSZ lovat hajtott meg szőrén állva, 2019. Pünkösdjén.
Nézzük hát ilyen szemmel ezeket a turista-csalogató programokat!
Lássuk bennük a múlt megannyi mozzanatát és vegyük észre a fantasztikus teljesítményt, a mögötte rejlő munkát, az embert és az állatot, az igazi értéket!
Amint vége lesz a bezártságnak, újra nekivágunk, hogy felfedezzük Magyarország különleges, kevéssé ismert értékeit!!
Addig viszont… legyünk együtt a karantén idején is!
Utazzunk együtt – ez alkalommal festmények segítségével!
Hamarosan jelentkezem a következő úti céllal, s egy következő festménnyel.
Mindenkinek jó egészséget kívánok!
Üdvözlettel: Szabó Judit
