A halászlé kultikus ereje

ORSZÁGMORZSA A KARÁCSONYI HALÁSZLÉ KAPCSÁN

“Óh, mely sok hal terem az nagy Balatonban…”

Régen, a folyóink és tavaink természetes állapotában, tényleg rengeteg hal volt a vízben. A mohácsi halászok például úgy tartották, hogy két rész hal, egy rész víz… És bármilyen szegények voltak is, enni, és egészségeset enni, mindig jutott!

ExploreHungary_halaszle_08

Csak aztán a folyószabályozással, a nádasok visszaszorításával, a sebesebb folyásra kényszerített vizekkel visszaszorult az a terület, melyet a halak a szaporodáshoz, és az ivadékok első két évi cseperedéséhez használhatnának, így rendkívüli mértékben csappant a halállomány.

Mindezzel együtt a halászlé fogyasztása, ha minden nap nem is, de ünnepi ételként feltétlenül olyan mélyen gyökerezik a hagyományban, hogy nincs az a konyhaművészeti remekmű, ami kitúrná a karácsonyi asztalról a jó öreg halászlét!

ExploreHungary_halaszle_09

 

Fontos is, hogy ünnepkor halat együnk!

Hiszen a pikkelyei a jövő évi gazdagság apró kis letéteményesei, és amilyen gyorsan halad a vízben, olyan könnyedén fogunk haladni az élet tengerében, a tengernyi feladatunk megoldásával…

 

De miközben Magyarország az “ungarische Fischsuppe” hazája, a messziről jött idegen nem is tudja, mekkora a harc, vajon a tiszai  vagy a dunai a jobb!

A szegediek sosem ennének paszírozatlan változatot, a bajaiak pedig gyufatésztát tesznek a rengeteg halból, de paszírozás nélkül készült lébe, és furcsán néznek a gyütt-ment pestire, aki eretnek módon, már gyúrkálja a kenyérdarabkát, hogy aztán a világ egyik legnagyobb bűnét elkövetve belemártsa a bográcsba.

A lényeg azonban, hogy a halászlé olyan, mint az ujjlenyomat.

Megvan a receptje, de – még ha mindent betartunk is – mindig teljesen egyedire sikeredik. S minthogy a hallé elkészítése hagyományosan férfi munka, nem is kell külön ecsetelnem, mit jelent az, ha valakinek a halászléje netán nem olyan finom, mint a másiké…

És amikor a férfi elkészítette a halat, az asszony terít és hozzáadja a tésztát, a kenyeret, s ha jót akar, nem felejti el a csípős paprikát sem!

A család vagy a barátok, akiknek körében mindez történik, valamiféle kultikus áhitattal figyelik a készítő mester minden mozdulatát. Mert bár más is tud hasonlót, de nyilvánvalóan sokkal rosszabban, vagy legalább is az úgy nem lesz az igazi…

És amikor elkészül, akkor jöhetnek a dicséretek, hogy ez “mennyire, de annyira” és “még soha ilyen nem…” és ez az áradat eltart egész reggelig, hiszen másnapra a lé megkocsonyásodik, és a csoda a piritós tetején  éli meg a siker újabb hullámait.

Aztán pedig évekig emlegetjük, hogy abban az évben, hogy “ott” és “akkor” milyen is volt.

Talán jobb is, hogy ritkábban eszünk halászlét, hiszen így valódi ünnep ez!

Nekünk, Explore-osoknak viszont, ennyi idő után, bármiről essen is szó, közös élmények jutnak eszünkbe.

Sok-sok éven át mentünk együtt a bajai halászléünnepre, hogy saját asztalunknál kotyvasszuk a mi “világlegjobb” halászlénket.

 

De jó is volt!

Teszek ide néhány képet!

Jó ilyenkor, Karácsonykor együtt emlékezni, a barátságot ünnepelni:

 

És a sok emléket bennem is egy csodás kisfilm ébresztette fel.

Kattintsatok ide, nézzétek meg, és szeressétek Ti is a bajait, a szegedit… a miénket!

  • ExploreHungary_halaszle_02
  • ExploreHungary_halaszle_06
  • ExploreHungary_halaszle_01
  • ExploreHungary_halaszle_03
  • ExploreHungary_halaszle_04
  • ExploreHungary_halaszle_05

 

A közös emlékekkel, és a Magyarország szépségét, a hagyományaink erejét bemutató filmmel kívánok mindenkinek boldog Karácsonyt!

Jó étvágyat a halászléhez!

Barátsággal:

Szabó Judit

 

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.