A Szentendrei Művésztelep

Szentendre sajátos hangulatát a dimbes-dombos területre épült, mediterrán jelleg adja.
De nem csak a város fekvése és épített öröksége jelenti a vonzást. A válasz a levegőben van!
A szikrázó napsütésben élesedő fények és árnyékok, a naplementében eltűnő részletek és kirajzolódó kontúrok már 150 éve megragadják a festők képzeletét.

Van, aki alkotni jött a városba, van, aki le is telepedett, s a Nagyok vonzásában a fiatalok is megtalálták a bájos kisvárost. A Művésztelep igazi bohém tanyaként adta a keretet és helyszínt az alkotáshoz, a város pedig kigogyhatatlan témával szolgált.

Bizonyos helyeket sokan, sokszor megfestettek. Ezek az ősmotívumok. Sétánk során ezeket a pontokat vettük célba, hogy elmerülve a város történetében, az egyes festők alkotásain keresztül velük, magukkal ismerkedjünk.

Mert aki ma nekünk a régmúlt Nagy Művésze, az akkor, fitalon, vagy öregen, a hétköznapjait élte itt barátokkal, művésztársakkal, megpróbáltatásokkal, de legfőképp ihletettséggel.

A Régi Művésztelep meglátogatásával pedig nem csak a kertet és az épületeket ismerhettük meg, de a műtermekben tett látogatásunkkal bepillantást nyertünk a művész-létbe és az alkotó folyamatokba is.

Csodálatos nap volt!
Megannyi színnel, élménnyel, tudással, és értékes találkozásokkal!
Nagyon köszönjük Krizbainé Szabó Évának a nagyszerű vezetést, a művészeknek – Knyihár Amarillának és Krizbai Alexnek – a látogatás lehetőségét!