Adventus Domini – Az Úr eljövetele
Kalendárium-mese
A Karácsonyt megelőző hetek a Megváltó születéséhez kapcsolódó csendes, befelé forduló várakozással telnek.
A Jézus böjtjére emlékeztető időszak eredetileg 40 napos volt. A Keleti Keresztények ma is január 6-án ünneplik a Karácsonyt.
A Gergely-féle naptárreform óta a Karácsonyt megelőző 4 hét jelenti Adventet, és a négy vasárnapnak van kiemelt szerepe az ünnepkörben.
Advent első vasárnapján az egyházi év kezdetét harangszó jelzi. Egyben megnyitja a “kisböjt”-nek nevezett időszakot, amikor a régiek szigorú böjtöt tartottak, és amikor minden hajnalban részt vettek rorátékon, az angyalos- vagy aranymiséken.
Ebben az időszakban a legrövidebbek a nappalok, a sötétség és a hideg egyre jobban körülvesz minket.
Az ősi kelta mitológiában ez a boszorkányok és gonosz szellemek eljövetelének ideje, akiktől a mágikus erejű, körbe-koszorúba kötött fagyöngy védi meg a ház lakóit.
Azért tisztelték szent növényként a fagyöngyöt, mert nem a földből táplálkozik.
Nos, nem szeretnék ünneprontó lenni, de ez egy mérgező, félélősködő növény.
Félélősködő, mert örökzöld leveleinek zöld szintestjei segítségével képes a szerves anyag előállítására, tehát az önálló fotoszintézisre, de a legfontosabb alapanyagot, a vizet nem képes önállóan felszívni, ehhez a gazdanövény szorgos munkájára van szükség, hiszen a fagyöngy a fa szöveteibe ereszti gyökereit.
Tudományos neve – Viscum – “ragadóst” jelent, amely a mérgező terméshús nyálkás állagára utal. A madarak lenyelve a termést, a magot ürülékükkel terjesztik – így fertőzve meg újabb és újabb fákat.
Azért a fagyöngy védelmében el kell mondani, hogy – mint a legtöbb mérgező növény – gyógynövény is: hatóanyaga csökkenti a vérnyomást, nyugtatja az idegrendszert, görcsoldó, és jótékonyan hat az anyagcserére.
De hogy kerül a pogány fagyöngykoszorú a keresztények ünnepi asztalára?
Egy protestáns lelkész, Johann Heinrich Wichern 1838-ban Hamburg első árvaházának kis lakói számára készített hatalmas koszorút, amelyen az adventi napokat fehér, a vasárnapokat piros gyertyák jelezték. A napról napra meggyújtott gyertyák révén a karácsonyi várakozás ideje a gyerekek számára megfoghatóbb lett.
Hasonló gondolat vezérelte az első adventi kalendárium létrejöttét is.
Gerhard Lang addig-addig kérdezte édesanyját, hogy hányat kell még aludni Karácsonyig, hogy anyuka egy részekre osztott kartonra feltűzött 24 bonbont, és a kisfiú minden nap megehetett egyet.
Felnőve aztán, 1908-ban a müncheni Lang Kiadó vezetőjeként kiadta a világ első nyomtatott adventi kalendáriumát.
Ma már házikótól a Télapó teherautójáig minden formában kapható a 24 ajándékot rejtő naptár, sőt épületek is “beöltöznek”.
Bécsben, a “Christkindlmarkt” kapcsán öltözik ünnepi díszbe a város.
A 13. századra vezetnek vissza a “Dezembermarkt” hagyományai, s a téli hidegtől elválaszthatatlan forró, illatos Glühwein-t is 1626. óta árusítják karitatív céllal a császárváros patinás utcáin.
A Rathausplatz 145 Hütte-jét mintegy 3 Millió látogató keresi fel évről évre!!!
De visszakanyarodva… a 24 gyertyás adventi koszorú ötlete elterjedt más gyermekotthonokban is, majd 1860-tól már csak a vasárnapokat jelezték a gyertyák.
Az első világháború idején a protestáns otthonokban már általános szokás volt a négy adventi gyertya meggyújtása.
A katolikus liturgia szerint három gyertya lila színű, és a hit, remény, szeretet szimbólumai, a negyedik, a Mária örömét, Jézus születését jelképező gyertya pedig rózsaszín.
A négy hétig tartó Advent négy gyertyájának számát Bod Péter a 18. század közepén a következőkkel indokolja: “mert Krisztusnak 4 adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljön az utolsó ítéletre.”
A hétről hétre meggyújtott adventi gyertyák révén a sötétség felett győz a fény azokban az otthonokban, ahol Jézus eljövetelét várják.
Köszönöm a figyelmedet!
Folytatjuk majd a Kalendárium lapozgatását!
Üdvözlettel:
Szabó Judit
