A VISEGRÁDI VÁR – DE HOL A PALOTA?

UTAZZUNK – FESTMÉNYEKKEL!

Id. Markó Károly festménye, a Visegrád, a hazai tájképfestészet nyitó alkotása. Az előtér sötétjéből egy terepasztal szépségével nyílik ki a táj, üde zöld réttel, bámulatra méltó aprólékossággal megfestett erdővel, a Duna szalagjával, s a háttérben a Szent Mihály-hegyet megkerülő folyókanyarulattal.
És persze ott a Fellegvár, a Salamon-torony és a Vízivár romja, hogy megidézze a történelmünk sok száz évét, visszarévedve egészen IV. Béla koráig, amikor királyunk a tatároktól tartva, a felesége ékszereinek árából építtette a várat.

Forrás: wikipedia

Id. Markó Károly 1826-ban festette ezt a gyönyörű, leíró tájfestményt, s a vár állapota a következő évtizedekben sem sokat változott.
Az 1906-ban készült fényképek ilyen állapotokat mutatnak:

A Visegrádi vár állagmegóvási munkálatai miatt, és a Salamon-torony rekonstrukciós feladatával érkezett Schulek János Visegrádra, még a 30-as években, s egészen haláláig, 1948-ig dolgozott a területen.
Már édesapját, Schulek Frigyes építészt is foglalkoztatta, hogy a leírások alapján megtalálja a csodálatos királyi palotát, de olyannyira nem volt nyoma, hogy tudományos körökben a történetírók fantazmagóriájának tartották, hogy valaha is létezett a Földi Paradicsomként leírt, függőkertekkel és bort öntő kúttal ékes épület.
Visegrád már akkoriban népszerű kirándulóhely volt:

Forrás: Fortepan

De például ez az elegáns társaság 1925-ben még egyáltalán semmi nem tudhatott a Károly Róbert idején épült, majd folyamatosan bővített, s Mátyás életében fénykorát élő királyi lakról:

Schulek János, miközben folytak a vár munkálatai, folyamatosan tanulmányozta a leírásokat, és járta Visegrád kertjeit, gyümölcsöseit, hogy nyomra bukkanjon. A következő képen jól látszanak a Salamon-torony rekonstrukciójához kapcsolódó állványok:

És mutatom a gyümölcsöst, ahol végül, 1934. december 31-én, Schulek János nyomra bukkant: talált egy középkori támfalnak látszó részletet, méghozzá, egy – idézem – “dongaboltozat vállát” vélte felfedezni a susnyásban.
Micsoda szem! Micsoda kutatói intuíció!

Forrás: Sulinet

Később, a kutatások be is bizonyították, hogy megérzése helyes volt: az Oláh Miklós által leírt függőkertet találta meg!
Tovább folytatva a munkát, kutató árkot ástak, és roham tempóban kerültek elő a termek, a lépcsők, a pincék részletei.
Igen ám, de egy ilyen ásatás rengeteg földmunkával jár! Képzeljük el a kiskert tulajdonosokat, akikhez becsöngetnek:
“Jó napot kívánok! Maguk alatt királyi emlékek húzódnak, jövünk ásóval meg kisecsettel!”
Még szerencse, hogy az ásatás szomszédságában dr. Gróh Gyula telke volt, s ő, mint tudós ember – kémikus, az MTA tagja – biztosan érezte a történelmi pillanat erejét, s megengedte, hogy a régészek telkére hordják a meddő földet!
A munka további haladásáról néhány képet mutatok:

Forrás: Sulinet

Forrás: Sulinet

Forrás: Sulinet

“A terem közepén lapátoltuk a törmeléket, amikor hirtelen megnyílt előttem a föld, majd pár méter zuhanás után egy barlangszerű részen tudtam talajt fogni. Társaimban is meghűlt a vér, amikor észlelték eltűnésemet és keresésemre indultak. Annyi rés maradt fölöttem, hogy a kürtőn keresztül Csonka János ereszkedett utánam egy kötélen, és így sikerült kimásznunk.”

Az ásatás további menetéről és fogadtatásáról tovább lehet olvasni a Sulinet cikkében, én most nem idézem ide azokat az idézeteket..
Azt azonban elmondhatjuk, hogy új korszakot hozott ez a felfedezés, hiszen dicső múltunk fontos darabja került napvilágra!
Schulek Jánosról utcát neveztek el Visegrádon, a Palota pedig egyre szépül, nagyszerű programként látogatható.

Végezetül álljon itt két emlékkép egy 2012-es, visegrádi kirándulásunkról:

Amint vége lesz a bezártságnak, újra nekivágunk, hogy felfedezzük Magyarország különleges, kevéssé ismert értékeit!!
Addig viszont… legyünk együtt a karantén idején is!
Utazzunk együtt – ez alkalommal festmények segítségével!
Hamarosan jelentkezem a következő úti céllal, s egy következő festménnyel.
Mindenkinek jó egészséget kívánok!
Üdvözlettel: Szabó Judit

A programokon mindenkit szeretettel várok!
Üdvözlettel: Szabó Judit

 

Vélemény, hozzászólás?

A E-mail cím will not be published. Required fields are marked *

4 × négy =

Hozzászólok