“SZEGED SZEBB LESZ, MINT VOLT!” – VÁGÓ PÁL NYOMÁN
UTAZZUNK – FESTMÉNYEKKEL!
Szegedet 1879. március 12-én éjszaka szinte teljes mértékben elpusztította az árvíz.
A Tiszán egyre közeledő árhullámot a Marosból a város fölött beömlő vízmennyiség tette végzetessé. Az utolsó vasúti töltés átszakadásával a víz nem csak teljesen elöntötte a régi várost, de 186 napig ott is maradt, áztatva, alattomosan rombolva a megmaradt falakat is.
Az uralkodó rögtön a tragédia után, 1879. március 17-én ellátogatott a helyszínre, s látva a borzalmat, ígéretet tett az újjáépítésre.
“Szeged szebb lesz, mint volt!” – mondta, s valóban, példátlan építkezési hullám kezdődött, melynek keretében Tisza Lajos királyi biztos vezetésével, Lechner Lajos műszaki irányítása mellett egy új város született.
A térszín feltöltése, és az újjáépítés alatt ezreknek otthont adó szükséglakások építése Guilbrand Gregersennek köszönhető, az új szegedi híd kapcsán pedig Feketeházy Jánosról kell megemlékeznünk. A tudatos várostervezéssel kialakított körutas városszerkezet kiépítését követően indult meg az újjáépítés, s az európai nagyvárosok adakozásaira ma is emlékeztetnek a Kiskörút szakaszai: a Bécsi, Londoni, Brüsszeli, Párizsi, Római és Berlini körút.
A tragédia után a város új, modern arculatot kapott, nagyszerű közintézmények épültek, s a nagypolgárság az aktuális divatnak, a szecessziónak megfelelő házakkal gyarapította a városképet. Mindez a mai napig meghatározza Szeged szépségét és hírnevét.
Amikor a millenniumi ünnepség-sorozatra készült az ország, és a kultuszminiszter felhívására minden város köteles volt a történelmének egy-egy jelentős mozzanatát megfestetni, Szeged az árvíz pusztítását választotta témául.
Kijelölve a költségkeretet, meghatározva a méretet és a témát, előbb Benczúr Gyulát kérték fel a festmény elkészítésére, de a korszak ünnepelt festőfejedelme nem tudta elvállalni a munkát. A később kiírt pályázat során Pataky László, Roskovics Ignác és Vágó Pál színvázlatai közül Vágó munkáját találták a legígéretesebbnek, így meg is kapta a megbízást a 680×351 centiméteres, hatalmas kép megfestésére.
Két évnyi munkával, nehezen alakult a festmény, de végül, 1897-ben felkerült a helyére, a Közművelődési Palota Dísztermébe.
Forrás: wikimedia commons Készítette: Vágó Pál – Somorjai Ferenc anyaga, CC BY-SA 3.0
Csakhogy hiba csúszott a képi megfogalmazásba! A festő ugyanis osztrák tábornoki köpenyben ábrázolta a császárt, amit – Szeged népének erőteljes nyomására – magyar huszárezredesi mentére kellett átfestenie.
A kép ma is megtekinthető a Móra Ferenc Múzeum Dísztermében. Épp szemben található Munkácsy Mihály: Honfoglalás című festményének hasonlóan nagy méretű színvázlatával.
És igen, hát persze… mi már voltunk itt! És ígérem, megyünk is még!
különleges, kevéssé ismert értékeit!!
Addig viszont… legyünk együtt a karantén idején is!
Utazzunk együtt – ez alkalommal festmények segítségével!
Hamarosan jelentkezem a következő úti céllal, s egy következő festménnyel.
Mindenkinek jó egészséget kívánok!
Üdvözlettel: Szabó Judit
