Irány a hortobágy – csontváry-val!

Utazzunk – festményekkel!

Csontváry-ról mindannyian tudjuk, hogy élete során a “nagy motívumot” kereste. Rengeteget utazott, hogy akár a természet szépségében, akár az ember alkotta városok látványában, lenyűgöző műtárgyakban megtalálja a témák témáját.

1903-ban megfestette a Kerka-vízesést, majd Jajcében és Mostarban festett, de ebben az évben járt a Magas-Tátrában, Taorminában, tett egy hatalmas nyugat-európai körutat, majd Gibraltárból Betlehembe hajózott. Időközben – egy hajótörés miatt – Máltán, Egyiptomban és Palesztinában járt. Felsorolni is nehéz.

A Hortobággyal kapcsolatos szándékáról egyértelműen szól a levél, melyet egy debreceni fotográfusnak, Haranghy Györgynek írt:

“Budapesten […] arról értesülék, hogy Ön rendkívül szakértelemmel a Hortobágyi pusztáról felvételeket bámulatra méltó módon készít. Én ezt nem az apparátusnak tulajdonítom, épp ezért fordulok Önhöz, volna kegyes engem felvilágosítani a következőkről:  Mi a főmotívum a pusztán? az ég, a naplemente, vagy kelte? az égen a viharos felhőzet, vagy a puszta föld? Mi adja meg a hangulatot? a távolban lévő állati foltok, vagy a közelben levők? birkák, lovak, vagy száguldó csikósok? …”

Akkoriban ilyen látvány várta – képeslapon is és a valóságban is:

egykor.hu_hortobagy-kilenclyuku-hid-nyajjal

Forrás: egykor.hu

Meg is született a drámai erejű festmény a hortobágyi vihar előtti csendről.
A távolban gomolygó, sötétkék és lila fellegek előtt a nyugodt táj zöldjei, a folyó mély kékje, és a már-már mozdulatlan békében legelésző gulya jelentik az ellenpontot.
A két világot a Kilenclyukú híd átlós vonala köti össze, a rajta száguldó, a lovat űző csikósok pedig a vihar dinamizmusát hozzák a nyugalomba dermedt tájba.

Csontvary_Vihar_a_Nagy_Hortobagyon

Tudjuk azt is, hogy Gerlóczy Gedeonnak hatalmas érdeme van abban, hogy Csontváry képeiből nem lett teherautó ponyva: megmentette és megőrizte az életművet, sőt, egész életét annak szentelte, hogy Csontváry művészetét az őt megillető szinten értékeljék.

Nem írok erről sokat, hiszen ismert tények ezek, de azért két olyan fotó álljon itt, ami egészen érzékletesen mutatja a művek túlélését a Galamb utcai Gerlóczy lakásban:

Galamb_utca_3.,_Gerlóczy_Gedeon_építész_lakása._Csontváry_Kosztka_Tivadar_festményei-_Vihar_a_Hortobágyon_(1903),_Sétalovaglás_a_tengerparto_2000px

FOTO:FORTEPAN / Urbán Tamás / CC BY-SA (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)

Galamb_utca_3.,_Gerlóczy_Gedeon_építész_lakása._Csontváry_Kosztka_Tivadar_festményei-_Vihar_a_Hortobágyon_(1903)_és_Sétalovaglás_a_tengerpar_2000px

FOTO:FORTEPAN / Urbán Tamás / CC BY-SA (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)

A Csontváry mű szépségén és értékén túl a témájáról is szeretnék írni.
Hiszen a Kilenclyukú híd mindannyiunk számára ismerős, ikonikus látképi elem a magyar tájban, azt viszont – talán – kevesebben tudják, hogy ilyen kő-tégla hidak szép számmal álltak az Alföldön.

Láthatunk szépséges műemlék-hidat Jászdózsán:

Jászdózsa__Kőhíd__-_panoramio

Forrás: B.Z. / CC BY (https://creativecommons.org/licenses/by/3.0)

De szerte Jász-Nagykun-Szolnok megyében többet is építettek:

Szolnok_megye_hidjai
A legkedvencebb példám pedig a Zádor-Híd, Karcag határában.
Zadorhid_ExploreHungary_03

Ez csodálatos építmény a nagykunsági pusztában található, nem túlzás, a semmi közepén.
Valaha erre vezetett az országút, s folyó is volt itt, még a Tisza szabályozása előtti időkben. El lehet képzelni, milyen jelentős műtárgy volt ez!

Jegyzőkönyvek először 1783-ban említik a Zádor-hidat, s már akkor is az újjáépítését rögzítették.

Akkor persze még fahíd ívelt a Zádor fölött, és sok volt a panasz, hogy árvízkor nem bírja a víztömeget, s a körülötte kiöntő folyó miatt járhatatlanná válik. Minthogy az út a Karcag és Nádudvar közötti fontos szakaszt jelentette, nagy volt a vágy, hogy megfelelő kialakítású kőhíd szülessen.

1806-ban kerülhetett sor az új híd megépítésére, méghozzá egy egri kőműves mestert, Magurányi Józsefet szerződtették. Elkészült a tervezet, el is ment a kérvény a nádorhoz, aki meg is írta, hogy az “ujonnan beadott költségek feltétele szerint való felállítását és az e végre megkivántató 8489 ft-okat a Nagy Kun Particuláris Cassábul leendő kiadásait jóváhagyni méltóztatik.
Érzékelhetően fontos beruházás lehetett, hiszen a nádor még azt is jóváhagyta, amikor végül a híd költségei – az előirányzattal szemben – 1316 forinttal és 58 krajcárral magasabbra rúgtak.

Így megépült Magyarország legnagyobb kőhídja, 40 öl hosszúsággal, kilenc nyílással, kőalapzattal és téglaboltozattal.

Szolgálta is a Szolnok-Debrecen forgalmat több mint 20 évig, amikor, 1830-ban, a hatalmas tiszai árvíz miatt megduzzadt Zádor elsodorta két-két oldalsó ívét. Újabb munkálatok következtek. Szvitek Ignác, szolnoki ácsmester tökéletesen el is végezte az átmeneti fahíd ácsmunkáit, és “24 napok alatt az utazásra bátorságos állapotba helyezte“ azt.

A kunok gyűlése pedig újból a nádorhoz fordult, hogy a kőhíd helyreállítása költségei “kifizettetését kegyesen megengedni méltóztattna.”

És persze méltóztatott, így renoválták a kő építményt, amely aztán egészen a Tisza szabályozásáig, 1846-ig biztonsággal szolgált.

A megépült gátak miatt azonban a Hortobágy mentesült a tiszai árvizektől, s a megváltozott vízgazdálkodási rendszerben elapadtak a területet át- meg átszelő vízfolyások.

Kiszáradt a Zádor is, így a híd léte okafogyottá, pályája céltalanná, pillérei szomorúan szárazzá váltak. Ott áll a pusztában, dacol az idővel, és a ténnyel, hogy léte nem szolgál egyéb haszonnal, mint hogy egy letűnt kor nagyszerű emléke.

Zadorhid_ExploreHungary_01

Bizony, pályája olyan, mint a régi időkben: burkolat nélküli, sáros-poros földút. A kerékvetők viszont nagyon szépen látszanak:

Zadorhid_ExploreHungary_02

Amikor nekivágtunk, hogy a Nagykunság értékeit töviről hegyire, fűszálról fűszálra, s kőről kőre felfedezzük, ez a híd sem maradhatott ki a programunkból.
Aki velünk volt, emlékezhet, milyen jót piknikeztünk, mielőtt kisétáltunk volna a pusztába, hogy ezt a fantasztikus kincset megismerjük.

2016_ExploreHungary_Nagykunsag_22
2016_ExploreHungary_Nagykunsag_12

Amint vége lesz a bezártságnak, újra nekivágunk, hogy felfedezzük Magyarország különleges, kevéssé ismert értékeit!!
Addig viszont… legyünk együtt a karantén idején is!
Utazzunk együtt – ez alkalommal festmények segítségével!

Hamarosan jelentkezem a következő úti céllal, s egy következő festménnyel.

Mindenkinek jó egészséget kívánok!

Üdvözlettel: Szabó Judit

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.

A honlap cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s szabályozásnak megfelelően a Weboldal a cookie-kat használ.

Bezárás