A BALATON SZÍNEI – SZINYEI ECSETVONÁSAIBAN
UTAZZUNK – FESTMÉNYEKKEL!
Szinyei Merse Pál 1916 és 1917 nyarát a Balatonon, a fonyódi Velics-villában töltötte. A tó látványa, a tengernyi víz megannyi színe – unokája, Félix leírása szerint nyolc, dédunokája, Szinyei Merse Anna későbbi kutatásai alapján – mintegy tíz festményre ihlette.
Aki már járt Fonyódon, azt hihetné, hogy azt a panorámát látva egy festő azonnal munkához lát…
De a családi visszaemlékezések alapján tudható, hogy Szinyei hosszan tanulmányozta a vizet, mielőtt valóban festeni kezdett volna.
71-72 éves volt akkoriban, igyekezett egy-egy kedvenc helyről, kényelmesen elmélyedni a szépségben.
A második nyárra már egy fabódét is készíttetett, melynek csupán egy fekvő formátumú ablaka nyílt a tóra, így kizárta a látképből az érdektelen dolgokat…
Fonyódról csodálatos látvány nyílik a túlpart tanúhegyeire, de Szinyei nem szerette a Badacsonyt. “Nagy dögnek” nevezte, s látványa leginkább az időjárás előrejelzésében segítette:
“Eső lesz, pipál a nagy dög” – állapította meg. De ha “a nagy dög fátylat öltött”, akkor lehetett menni fürdeni!
No, csak tíz percre… akkoriban ugyanis orvosilag nem tartották helyesnek a hosszabb ideig tartó fürdőzést.
Jobb is volt így, hiszen a fiatal Molnár C. Pál, akit Szinyei a vásott unokák – Pali és Fekó – felvigyázójaként hívott meg a második nyárra, akkor még nem tudott úszni. Persze ezt a családnak nem merte bevallani, így abban az egyben, hogy a fiúk nem mehetnek be mélyre a tóba, valóban, és őszintén, nagyon szigorú tudott lenni.
A vízparti táj tanulmányozása részeként Szinyei megkérte fiát, hogy vásároljon egy fényképezőgépet. Így a pontos megfigyeléseket a fotók részletes tanulmányozása is elmélyítette.
A fotómasina persze ahhoz is hozzájárult, hogy e nyarakról jó néhány családi fénykép is fenn maradjon. A Mestert azonban kevés képen látjuk alkotás közben, mert nem volt szabad munka közben zavarni, de még csak csendben nézni sem.
Molnár C. Pál visszaemlékezésében külön hangsúllyal mesél Szinyei mindig makulátlanul tiszta közepű palettájáról.
Csodálva említi, hogy a “klasszikus színsorban a lila is szerepelt”.
És valóban, Szinyei behatóan tanulmányozta a fodrozódó víz színárnyalatait. Festményein a kék és zöld reflexek mellett nem csak a felhabosodó hullámtarajok fehérje, de az árnyékos részek lilája is megjelenik.
A Balaton valóban csodálatos módon változtatja színeit. A borús ég és a felkorbácsolt hullámok, vagy épp a szikrázó napfény és a nyugodt víztükör, mind-mind más arcot adnak a tájnak. Látjuk ezt a szemünkkel is, le tudjuk fotózni a masináinkkal, de az összes árnyalat ecsetvonásonkénti megfestésére csupán a magyarországi plein-air festészet korai, alapító mestere, Szinyei Merse Pál volt képes!
Amint vége lesz a bezártságnak, újra nekivágunk, hogy felfedezzük Magyarország különleges, kevéssé ismert értékeit!!
Addig viszont… legyünk együtt a karantén idején is!
Utazzunk együtt – ez alkalommal festmények segítségével!
Hamarosan jelentkezem a következő úti céllal, s egy következő festménnyel.
Mindenkinek jó egészséget kívánok!
Üdvözlettel: Szabó Judit
