A Balaton színei – Szinyei ecsetvonásaiban

Utazzunk – festményekkel!

Szinyei Merse Pál 1916 és 1917 nyarát a Balatonon, a fonyódi Velics-villában töltötte.  A  tó látványa, a tengernyi víz megannyi színe –  unokája, Félix leírása szerint nyolc,  dédunokája, Szinyei  Merse Anna későbbi kutatásai alapján – mintegy tíz festményre ihlette.

Aki már járt Fonyódon, azt hihetné, hogy azt a panorámát látva egy festő azonnal munkához lát…

Tanuhegyek_panorama

De a családi visszaemlékezések alapján tudható, hogy Szinyei hosszan tanulmányozta a vizet, mielőtt valóban festeni kezdett volna.
71-72 éves volt akkoriban, igyekezett egy-egy kedvenc helyről, kényelmesen elmélyedni a szépségben.
A második nyárra már egy fabódét is készíttetett, melynek csupán egy fekvő formátumú ablaka nyílt a tóra, így kizárta a látképből az érdektelen dolgokat…

Fonyódról csodálatos látvány nyílik a túlpart tanúhegyeire, de Szinyei nem szerette a Badacsonyt. “Nagy dögnek” nevezte, s látványa leginkább az időjárás előrejelzésében segítette:
“Eső lesz, pipál a nagy dög” – állapította meg. De ha “a nagy dög fátylat öltött”, akkor lehetett menni fürdeni!
No, csak tíz percre… akkoriban ugyanis orvosilag nem tartották helyesnek a hosszabb ideig tartó fürdőzést.
Jobb is volt így, hiszen a fiatal Molnár C. Pál, akit Szinyei a vásott unokák – Pali és Fekó – felvigyázójaként hívott meg a második nyárra, akkor még nem tudott úszni. Persze ezt a családnak nem merte bevallani, így abban az egyben, hogy a fiúk nem mehetnek be mélyre a tóba, valóban, és őszintén, nagyon szigorú tudott lenni.

A vízparti táj tanulmányozása részeként Szinyei megkérte fiát, hogy vásároljon egy fényképezőgépet. Így a pontos megfigyeléseket a fotók részletes tanulmányozása is elmélyítette.
A fotómasina persze ahhoz is hozzájárult, hogy e nyarakról jó néhány családi fénykép is fenn maradjon. A Mestert azonban kevés képen látjuk alkotás közben, mert nem volt szabad munka közben zavarni, de még csak csendben nézni sem.

Szinyei_Fonyodon_fest

Molnár C. Pál visszaemlékezésében külön hangsúllyal mesél Szinyei mindig makulátlanul tiszta közepű palettájáról.
Csodálva említi, hogy a “klasszikus színsorban a lila is szerepelt”.
És valóban, Szinyei  behatóan tanulmányozta a fodrozódó víz színárnyalatait. Festményein a kék és zöld reflexek mellett nem csak a felhabosodó hullámtarajok fehérje, de az árnyékos részek lilája is megjelenik.

Szinyei_Zoldes_Balaton_1916

A Balaton valóban csodálatos módon változtatja színeit. A borús ég és a felkorbácsolt hullámok, vagy épp a szikrázó napfény és a nyugodt víztükör, mind-mind más arcot adnak a tájnak. Látjuk ezt a szemünkkel is, le tudjuk fotózni a masináinkkal, de az összes árnyalat ecsetvonásonkénti megfestésére csupán a magyarországi plein-air festészet korai, alapító mestere, Szinyei Merse Pál volt képes!

magyar_tenger
Balcsika_vitorlasok_felhok

Amint vége lesz a bezártságnak, újra nekivágunk, hogy felfedezzük Magyarország különleges, kevéssé ismert értékeit!!
Addig viszont… legyünk együtt a karantén idején is!
Utazzunk együtt – ez alkalommal festmények segítségével!

Hamarosan jelentkezem a következő úti céllal, s egy következő festménnyel.

Mindenkinek jó egészséget kívánok!

Üdvözlettel: Szabó Judit

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.

A honlap cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s szabályozásnak megfelelően a Weboldal a cookie-kat használ.

Bezárás