Irány a Balaton – Mészöly Gézával!

Utazzunk – festményekkel!

A Balaton mindenkinek mást jelent. Biztosan sokakat vonz a nyüzsgés, az élettel teli sétányok és az emberekkel tömött kávézók hangulata, de biztos sokak számára a végtelennek tűnő víztükör nyugalma, az ég kékje, a hullámok fodra jelenti a szépséget.

A Balaton a mintegy 600km2 kiterjedésével Közép-Európa legnagyobb tava, de képzeljük magunk elé a méreteket, az arányokat: milyen sérülékeny ez az átlagosan 3-4 méter mélységű “filmréteg”.
Nehéz természetes tájként gondolni rá, hiszen teljesen körbeépült, határait iszapos, mocsaras öblök helyett a jellegzetes, permi vörös homokkő part jelenti.

Vízében a reformkor óta úszkálunk, azt megelőzően leginkább csak az állatok ácsorogtak a frissítő habokban, az ember – nagy tisztelettel, és a tótól való félelemmel – távol tartotta magát a sokszor veszélyesen háborgó víztömegtől. A halászok halásztak, az asszonyok mostak a vizében.

Ezt a világot látta Mészöly Géza, aki évről évre visszatért, hogy a magyar tájak e legszebbikét megfesse.
“Annyi itt a festői kincs, hogy évtizedeken át lehetne munkát találni”, mondta, s valóban rendszeresen visszatért, hogy a víztükör felett gomolygó felhők atmoszférikus szépségét megfesse.

Plein-air festményein üde zöldek, élő barnák, fehérbe hajló kékek közvetítik a meleg táj szépségét. Sokszor elmosódott körvonalak, épp csak odapacsmagolt ecsetvonások jelzik a formák határait.

MeszolyGeza_Balatoni_taj

Forrás: https://www.mutargy.com

Emellett azonban az akadémikus festészet és az impresszionizmus időbeli határán alkotó művész sokszor realista ábrázolással, rendkívüli részletességgel mutatja be a tájat, és a benne élő embert.
Fontos tudni, hogy művészetében ez a két stílus időben nem egymás után jelentkezik, tehát nem valamiféle “fejlődés” vagy változás, változtatás eredménye, hanem a nagy mesterektől tanult technikák és a természet által ihletett érzések – időben – változatosan jelennek meg a vásznain.

Mostani “kirándulásunk” során a Balatoni halásztanya című, 1877-ben festett képét mutatom.

A megfestett téma ugyanis egy érdekes tárgyat őriz az utókor számára, s ezzel egy fontos történeti elemet csempész a művészet szépségét kereső néző gondolataiba.

Ez a tárgy a bödönhajó.

MeszolyGeza_Balatoni_haasztanya

Forrás: Mészöly Géza – Fine Arts in Hungary:, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6219605
Az eredeti festmény a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének kincse.

Valaha ezzel jártak a balatoni halászok, szemben a folyók “csónyak”-jaival, ahogy Hermann Ottó írja.
A Balaton dél-nyugati szegletében, Vörsön faragták ezeket a két vagy négy halász számára méretezett alkalmatosságokat, egyetlen fatörzsből.
Az utolsó példány sokáig látható volt Tihanyban, a halászcéh házában, de az utóbbi idők kirándulásain már nem találtuk.
Elszállították a múzeum raktárába, hogy megőrizhessék, s talán restaurálására is lesz mód…

Tihany_halaszceh_haza
Tihany_halaszceh_haza_hajok

 

Legyünk együtt a karantén idején is!
Utazzunk együtt – ez alkalommal festmények segítségével!

Hamarosan jelentkezem a következő úti céllal, s egy következő festménnyel.

Mindenkinek jó egészséget kívánok!

Üdvözlettel: Szabó Judit

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.

A honlap cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s szabályozásnak megfelelően a Weboldal a cookie-kat használ.

Bezárás