Világra szóló kiállítások kora

A 19. század közepére olyan mértékben felgyorsult az ipar és az egyre inkább gépesített mezőgazdaság fejlődése, hogy a korábban Franciaországban és Angliában megrendezett nemzeti iparkiállítások szokásának gyökeréből hónapokig tartó, nemzetközi kiállítókat és látogatókat vonzó Világkiállítások alakultak ki.

Belátva a társadalmi haladás összetettségét, az  ipar és mezőgazdaság fejlődésén túl hamarosan a kultúra és a művészetek is helyet kaptak a tárlatokon, s mind a kiállítók, mind a kiállított tárgyak és vívmányok, mind pedig az építészeti és művészeti köntös, ahogy mindez megjelent komoly tényezővé vált egy-egy ország akkori imázsának alakításában, megítélésében.

Magyarország kezdetben még csak egy-egy önálló kiállító révén, majd a Habsburg Birodalom részeként, ahogy változott a politikai helyzet, úgy már önálló államként is bemutatkozott.

Sőt, minthogy a Kiegyezést követő békés stabilizált politikai helyzet sokban hozzájárult a gazdaság, a kultúra és a művészetek fejlődéséhez, immár Apostoli királlyal az ország élén, egyre duzzadó nemzeti öntudattal ünnepelték az ezer éve fennálló Magyar Királyságot.

Már 1883-ra is megfogalmazódott az ezredévi ünnepségek gondolata, de végül 1896-ra készült el minden, s fő attrakcióként az Ezredévi Kiállítás a Városligetben.

Előadásaimban Magyarország reprezentációját a Világkiállításokon, illetve az önmagát az Ezredévi Kiállítást és az ünnepségek tükrében álló országot, s kapcsolódó, ránk maradt emlékeket mutattam be.

Izgalmas, sok érdekességet és sok tanulságot bemutató kultúrtörténeti szintézisek voltak!