Villányi mese

Országmorzsa azoknak, akikkel villányban együtt csatangoltunk

Van egy könyvecske, amit nagyon szeretek: Megay László a Magyar Nemzetnek írt tárcanovellákat „Egy régi világban” sorozatcímmel. e tárcákat a Manusript kiadó (szerkesztő Koncz Mária) egy kötetbe válogatva, 2013-ban kiadta.

Sorsképek”, mondja az alcím, s ez már el is árulja, hogy milyen érdekeset alkotott a szerző: elővett egy-egy régi fotográfiát, és kitalálta, mi lehet a képen szereplők életének története.

Nagyon szeretem ezeket az írásokat. Leginkább azért, mert csodálom az írót, hogy tud egyetlen ártatlannak látszó mondatba annyi tudást beleszőni, hogy az olvasó, miközben egy mesét olvas, ha értő is, akkor újraéli történelmi, földrajzi, kultúrtörténeti élményeit.

Az egyik ilyen írás Villányba repíti a képzeletet…
Nekünk nem is képzelet, inkább emlékezés s felidézés: a táj, az falvak, az emberek, a gyümölcs és a szőlő…

Nagyon kedves olvasmány.

Lássuk hát Virágh Barnabás történetét!

Villanyi_mese_illusztracio

Csak dőlj hátra, mesélek Neked!

Remélem, örömöt okozott a történet!
Köszönöm a figyelmedet!

Folytatjuk majd az országmorzsák csipegetését!
Addig szívesen veszem visszajelzésedet.
Ha pedig tetszett, és szeretnél hírt kapni róla, ha új “Országmorzsa” vagy “Kalendárium-mese” születik, iratkozz fel a hírlevélre, és értesítelek!
De annak is örülök, ha másnak is ajánlod!

Üdvözlettel:
Szabó Judit

 

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.

A honlap cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s szabályozásnak megfelelően a Weboldal a cookie-kat használ.

Bezárás