[mp_row]
[mp_span col=”12″]
[mp_heading margin=”none,none,none,none”]
LONDONI HÍDÉLMÉNYEK
[/mp_heading]
[/mp_span]
[/mp_row]
[mp_row]
[mp_span col=”12″]
[mp_text margin=”none,none,none,none”]
Világmorzsa – magyar vonatkozásokkal
[/mp_text]
[/mp_span]
[/mp_row]
[mp_row]
[mp_span col=”12″]
[mp_text margin=”none,none,none,none”]
London kötelező látványossága, a Tower-Bridge azokat a hídsétákat idézte, amikor lent és fent, kint és bent, régen és ma… minden szóba kerül és mindent megtapasztaltunk.
Mennyit, de mennyit meséltem a társaságnak, mit jelentett PestBuda szerkezete és fejlődése szempontjából az első állandó híd megépítése.
Ilyen olvasatdban milyen fantasztikus, hogy London városában 600 éven át mindössze egy kőhíd biztosította a Temzén való átkelést!!!
Hatszáz évig!
A rómiak már ie. 55-ben fahidat építettek, mely többször elpusztult és újjáépült, mígnem 1209-re(!) 33 év alatt megépült London első kőhídja, a régi London-Bridge.
A 905 láb hosszú hidat 19 gránit ív alkotta, középen pedig egy fából készült, felnyitható rész szolgálta a hajóforgalmat.
A hídon pedig nem csupán emberek, szekerek, és akár állatcsordák keltek át, de hét emelet magasan tornyozódtak a viskók, boltok, sőt volt kápolna és kripta is…
Így ment ez egészen 1831-ig, az “új London-Bridge” megépültéig.
A későbbi hidak megjelenése már újabb fejezeteket nyit: az ipari forradalom a vasút fejlődését hozta, így a Temzén is nagy számban épültek a vasúti hidak, s közben, már az 1700-as évektől kezdve már megjelentek a vasláncok segítségével rögzített hídtestek.
És itt már mi is érintettek vagyunk!
Hiszen 1827. október 6-án adták át az első Hammersmith hidat, melyet William Tierney Clark tervezett.
Ismerős a név, ugye?
Bizony, ez az a híd, melyet tanulmányútja során Széchenyi megismert, s amelynek kapcsán megszületett az elhatározása: ilyen híd kell Pest és Buda közé is.
Ma már nincs meg a régi híd, hiszen alapjaira építve, viktoriánus ízlésben “modernizálták”. Ma is ebben, az 1887-es formájában látható.
Hát persze, hogy elzarándokoltam, és lefotóztam a társaságnak!
S ha ez a hidacska már nincs is meg, van még egy cukiság, a budapesti Lánchíd kistestvére, amennyiben sokkal kisebb, de idősebb testvére is egyben, hiszen ez a híd – szintén William Tierney Clark terveitalapján -, mintegy “pilot-projektként” valósult meg a Lánchíd előtt, 1832-ben.
A Marlow-i híd csodával határos módon ma is áll és szolgálja a forgalmat kitartóan, még akkor is, ha táblák figyelmeztetnek: “Weak bridge ahead” (“kis teherebírású híd”)
Természetesen őt is meglátogattam, és körbefotóztam. Íme a képek:
[/mp_text]
[/mp_span]
[/mp_row]
[mp_row]
[mp_span col=”12″]
[mp_image_slider ids=”4447,4448,4449,4450,4451,4452,4453,4454,4455,4456,4457,4458,4459,4460″ animation=”fade” smooth_height=”false” slideshow=”true” slideshow_speed=”7″ animation_speed=”600″ control_nav=”true” margin=”none,none,none,none”]
[/mp_span]
[/mp_row]
[mp_row]
[mp_span col=”12″]
[mp_text margin=”none,none,none,none”]
Köszönöm a figyelmedet!
Folytatjuk majd az országmorzsák csipegetését!
Addig szívesen veszem visszajelzésedet.
Ha pedig tetszett, és szeretnél hírt kapni róla, ha új “Országmorzsa” születik, iratkozz fel a hírlevélre, és értesítelek!
De annak is örülök, ha másnak is ajánlod!
Üdvözlettel:
[/mp_text]
[/mp_span]
[/mp_row]
[mp_row]
[mp_span col=”12″]
[mp_code margin=”none,none,none,none”]
[mp_span col=”12″][mp_code margin=”none,none,none,none”]
[/mp_code]
[/mp_span]
[/mp_row]