Érdekes falusi temetők

OrszágmoRzsák sorozat: Érdekes falusi temetők országszerte

Temetőben sétálva tényleg a múlt ösvényén lépegetünk. Olvassuk a neveket, számolgatjuk, ki mikor és mennyit élt. Örülünk a szép korúak nyughelyének, és saját szeretteink iránti szomorúság önt el, amikor kisgyerek vagy fiatal sírját találjuk. Fejünk óhatatlanul lefelé irányul: hisz olvasgatunk, keresgélünk, vigyázunk a lépteinkre…

Talán megengedhető azonban az is, hogy most másképp nézzünk a temetőkre! Országjáró szemmel, a szépséget keresve!

És kutatva azt, vajon adott korban, adott helyen miért pont úgy díszítették a sírokat, ahogy…

 

  • ExploreHungary_SzaboJudit_Ormansag_01
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Ormansag_02
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Ormansag_03

Az Ormánság vidékét járva olyan temetőt kerestem, ahol a reformátusok régi, faragott fejfái még láthatók.

Szegény emberek voltak, egyszerű anyagból, fából faragtatták elhunyt szeretteik fejfáit, s az idő bizony erősebbnek bizonyul az anyagnál…

Azért találtam néhány régi sírhelyet Berzencén, s egy nénit, aki elmesélte, az apja faragta a fejfákat, amiket láthatunk.

Megdöbbentem rajta, mennyire jelentéktelennek érzi őket, miközben a művirággal ékes kő síremléket tisztogatja.

Pedig ezek a fejfák egyszerűségükkel együtt is sok mindent elárulnak arról, akinek emléket állítanak és azokról, akik az emléket állították…

Az elhunyt kora és neme sokszor első ránézésre felismerhető, a szépség keresésének és a tisztelet megadásának módja pedig az adott kort és a közösséget jellemzi.

  • ExploreHungary_SzaboJudit_Ocsa_01
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Ocsa_02

 

 

És persze a fejfák eltűnése, elenyészése is minősíti – immár inkább az utókor hálátlanságát.

Ócsa temetőjének fejfái jó tüzelőanyagnak bizonyultak…

Kár értük!

Megkapó látvány volt a családot jelképező kis csoport.

Ma már csak a tájház udvarán látunk egy kis gyűjteményt a megmentett darabokból.

 

  • ExploreHungary_SzaboJudit_Szatmarcseke_01
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Szatmarcseke_02
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Szatmarcseke_03

Szatmárcseke csónakos fejfás temetőjét szerencsére nagyobb becsben tartjuk! A legenda vízbe fúlt fiúról mesél, miközben tudományos források a arról győzködnek, a fejfák formája még csak meg sem közelíti a Tiszaháton használatos csónakok formavilágát. Egyszerűen az ember allegóriái.

Műemléki védettséget élvez, így a megmaradás biztosított, bár az is igaz, a korábbi romantikát, az idő vas fogának farontó nyomait épp emiatt, ma már nem igen láthatjuk. Korábban az elkorhadó fákat kiemelték, levágták, s úgy tették vissza, így méretük erősen változó volt. Ma már szinte egyöntetű a magasságuk. Persze ennek is megvan a szépsége! Egészen megdöbbentő látvány, ahogy az embernél is magasabb fejfák erdőként népesítik be a sírkertet.

ABFRA – A Boldog Feltámadás Reménye Alatt

Így nyugszanak a csekeiek – szó szerint is – körbevéve a Himnusz írójának örök nyughelyét.

Kölcsey klasszicista márvány  szinte kiemelkedik a múlandó anyag tömegéből.

  • ExploreHungary_SzaboJudit_Telkibanya_01
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Telkibanya_02
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Telkibanya_03

 

Telkibánya a Zemplén gyöngyszeme.

“Aranygombos”, hiszen lakói a 15. században a hatalmas kincsnek számító ezüst és arany bányászatával foglalkoztak, s bizony, még a templom gombja is messze fénylett, hiszen aranyból volt!

,Az Újvilág és aranykincsének felfedezése óta ez a bányászat – bár az arany ma is ott van a szunnyadó vulkáni kőzetben – már nem éri meg a fáradtságot.

Mégis érdemes ma is Telkibányára kirándulni, hiszen takaros házai fölött, a dombon különleges temetőt láthatunk: az tteni fejfák pontosan beszámolnak a megboldogult neméről, sőt, a rovátkák számát tízzel szorozva még az életkorát is kiszámolhatjuk.

De a fából faragott fejfák után jöjjön egy köves példa…

  • ExploreHungary_SzaboJudit_Balatonudvari_01
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Balatonudvari_02
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Balatonudvari_04
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Balatonudvari_03

A Balatonfelvidék medencéinek talaja alatt kemény kőzet húzódik: az itt lerakódott üledéket az alulról jövő forró vizes oldatok átjárták, s kőkeménnyé cementálták. Ma is láthatók a térszínen, hiszen a puhább talajt az erózió lepusztítja, s kibukkannak a kemény kőhátak. Cholnoky “kőtenger”-nek nevezte, s tényleg olyan, bár mi, kései kirándulók már csak maradványait láthatjuk.

A tengernyi követ ugyanis bányászták… keménysége okán malomkőnek kiváló volt ez az anyag, s a környező falvak kővágói ennek megmunkálásából éltek.

Történt azonban, hogy az egyik kővágó legény egy balatoni halász gyönyörű lányéba szeretett bele. A lány készült is hátrahagyni a Tavat, s a Hegyek közé költözni, de mikor utoljára kihajózott, hogy elbúcsúzzon a víztől, a Balaton nem engedte el! Inkább elnyelte habjaival, csak másé ne legyen!

A legény szíve csaknem megszakadt, s a legenda szerint akkoriban minden követ szív alakúra faragott.

Így születtek a balatonudvari szíves temető síremlékei.

 

Persze az is lehet, hogy nincsenek szomorú történetek a háttérben, csak szeretjük tudni “valódi” okát a dolgok miértjeinek.

Az, hogy “divat volt”, vagy hogy egy mester vagy műhely akkoriban így csinálta…. nem elég romantikus magyarázat.

 

De érthető is. Az emlékezés bánatát és a halottaktól való félelmet könnyebb így, érdekes formákba burkolva megélni.

Ez utóbbiról, Halottak napja kapcsán egy kalendárium-mese is született. Olvasd azt is örömmel!

 

Köszönöm a figyelmedet!

Folytatjuk majd az Országmorzsák csipegetését!

Addig pedig szívesen veszem visszajelzésedet.

Ha tetszett, és szeretnél hírt kapni róla, ha új “Országmorzsa” születik, iratkozz fel a hírlevélre, és értesítelek!

De annak is örülök, ha másnak is ajánlod!

Üdvözlettel:

Szabó Judit

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.