“…de te mindig nagyobb kaput társz”

Pécsett már többször láttam a kiállítást, de Te mindig nagyobb kaput társz.
(Cs.J. 2015. december 4.)

Olyan nagyon örültem ennek a szép mondatnak! Mert valóban úgy van, hogy azok a dolgok, amikről én mesélni tudok, itt vannak körülöttünk, láthatók, elérhetők, ha valaki érdeklődik, könyvtárnyi irodalmat talál szinte mindenről.

Mégis, amit én ehhez az abszolút elérhető tudáshoz hozzá tudok tenni, az egy átdolgozás, egy kontextusba helyezés, egy nagyobb rálátás és egy mélyebb elemzés… Így alakul aztán, hogy a korábbi tudásra rétegződik az új, átéljük az “aha!”-élményt, és új ismeretekkel gazdagodunk.

Igen, mindig próbálom annyira kitárni a kaput, hogy – a tudáson, az élményen át – belépve érezzük, új lett a világ körülöttünk!

Köszönöm szépen!