Madarász Viktor kiállítás

A magyarságtudatunk, történelmünkről alkotott képünk nagy mértékben nyugszik azokon a történelmi festményeken, melyek a 19. század második felében készültek.

Than Mór, Lotz Károly, Székely Bertalan, Benczúr Gyula festményei képezik “lelkünk történelemkönyvének” lapjait.

Madarász Viktor mind közül a legharcosabban – már amennyire az ecset harcos tud lenni – állt ki 1848. emléke és a magyar szabadság eszméje mellett! Már 1855-ben megfesti a “Két testvér” című képét, melyen a támadó, gyilkos labanc testvérére ismer a megölt kurucban.

Az ország drámáját tehát egy személyes tragédiában formázza meg, s aztán hosszú élete végéig festi azokat a témáikban egyértelmű, utalásaikban, történelmi áthallásaikban pedig nagy erejű, az ország szabadságáért kiáltó képeit.

Festői harcát a Kiegyezés megalkuvó évei után sem adja fel, s még egyik utolsó – 1907-ben(!) festett – képe is a halott Petőfit ábrázolja, amint a költő vére írja a háború sarába a hőn áhított szót: Szabadság!

A Rákospalotai Múzeum nagyszerű kincseket őriz a nagy festő személyes tárgyai közül, s a mostani kiállításban megannyi kép révén tekinthettük át  művészetének eszmevilágát.

Madarász Viktor kapcsán azonban nem csak őróla, de a korszak nagy historikus festőiről is szót ejtettem, bemutatva a történelmi környezetet, a szándékot, s az eredményeket.

HunyadiLaszlosiratasa

Máskor is szeretettel várok mindenkit!

Üdvözlettel: Szabó Judit

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.