A kősárkányok birodalma

A “Fedezd fel Magyarországot Klub” Egyesület “Erdély 2014” tagcsoportjának élményei

 

Hol volt, hol nem… no de volt, mi tudjuk jól, egy csapat merész legény (és leány), akik nekivágtak, hogy megleljék a sárkányok szilaj földjét. Évszázados értékek lakoztak a völgyben, s tudták jól, ha legyőzik a sárkányokat, övék lehetnek a színes-szép kincsek!

El is indultak hát, átverekedték magukat sok Ady-versen és még több szecessziós épületen,

s hogy, hogy nem, alig egy este tellett bele, máris masíroztak a mélybe, hátha ott lapul a sárkány, a sós tó fenekén.

Hogy sértetlenek maradjanak, nyalták a sót serényen, s benéztek minden résbe és terembe, kiabáltak varázsszavakat, és rendkívüli türelemmel vártak a liftre (nehogy a lépcső fokai elkopjanak).

Lehajóztak a tóba, annak is a legmélyebb (felszíni) pontjára… De a sárkánnyal (tegyük hozzá… hál’ Istennek) nem találkoztak.

Tovább indultak hát, ittak (volna, ha engedtem volna) Szent László király csodatévő forrásából, s megmerítkeztek a Hesdát-patakban, hogy a nagy ősök varázsereje beléjük szálljon.

Még egy nagy lakoma és szunnyadós punnyadás várt rájuk, de aztán nem volt mit tenni, bizony neki kellett vágni a sziklás nagy rengeteg Hegynek, ami pedig minden nézőpontból rémisztőnek hatott: ha innen nézzük, vad, ha onnan nézzük, sziklás…

De a bátor legények és leányok végül csak felértek a tetejére!

Lent, a völgyben, eközben cudarul esett, s olyan nagy volt az aggodalom, hogy a lent maradottak kénytelenek voltak aludni paplannal a fejükön, nehogy a szívük belé szakadjon a nagy izgulásba.

Hanem aztán összeszedték minden bátorságukat, s csilli-villi (tehát ilyesmire tökéletesen alkalmatlan, hangsúlyozottan nem Dácia típusú autóikkal) nekivágtak a rengeteg rétnek, hogy csak úgy záporoztak a szöcskék jobbra meg balra a konvoj közeledtére. Egyszer csak… aztán… úgy döntöttek, hogy bármilyen kényelmes is a légkondi, bizony csak ki kell szállni, mert tengelytöréssel mégsem lehet sárkányokat keresgélni.

Nekivágtak hát a Hegynek, árkon-bokron, meredélyen által, s mikor felértek, bejárták az ősi várat kőről-kőre, nehogy sárkány-tojást leljenek, mert tudták, hogy egy anyasárkány rém zabos tud lenni…. Amikor aztán megnyugodtak végre, hogy a sárkányok – ha vannak is – bizonyára nincsenek itthon, a várban, nos akkor… elkezdtek fotózkodni, s ahogy felnéztek a tájra, a nap megsütötte a környező hegyeket, s rögtön tudták, hol vannak a veszedelmes fenevadak!

Tán épp azért nevezték el Szent Györgyről a falu várát, mert egy bátor vitéz már évszázadokkal előttük megtette, amire ők készültek!

Karddal és ármánnyal kővé változtatta a vérszomjas ragadozókat!

Ott vannak mind a völgy körül, szépen betakarva földdel, s így, megkövülve őrzik a lenti mesevilág színes-virágos kincseit.

Itt a vége, fuss el véle!

Aki nem hiszi, eljöhet legközelebb, hogy saját szemével láthassa!

De előre szólok, hogy a Székelykőhöz vezető utat én biza csak megmutatom, mert nincs az a sárkány, akinek a kedvéért még egyszer felcaplatok arra a dög nagy Hegyre! (Bár… igaz, ami igaz, ezt minden alkalommal megfogadom, aztán végül csak a sziklás mászás utáni meredek szakaszon jut eszembe újra a “soha többet” fogadalom. :-) )

Aztán azért, nehogy elfeledjem… a hazaút is sokáig tartott, sőt, az út fele még várt rájuk, úgyhogy még sok szépet láttak a Sárkányvadászok!

Élményképeink:

  • Erdélyi élmények
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Erdely_01
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Erdely_02
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Erdely_03
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Erdely_05
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Erdely_06
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Erdely_07
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Erdely_08
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Erdely_09
  • ExploreHungary_SzaboJudit_Erdely_10
idézet

“Köszönöm az élményekben gazdag kirándulást. Mint mindig most is nagyon jó volt. Remélem, hogy még sok ilyen szép és tartalmas kiránduláson vehetek részt.”

“Borzasztóan élveztük…”

“Köszönöm a sok – sok élményt, nagyon jól éreztem magam megint Veled – Veletek!”

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.