A “Tulipánoktól”

A 2015-ös Tulipán-Túra után, közvetlenül a hazaérkezés után kaptam a következő felszakadó sóhajokat:

idezet

“Remélem, nem csuklasz állandóan – pedig én állandóan Téged emlegetlek ma!!!! Hogy mennyire profin szervezted meg és mennyire jól lett összehangolva a kultúr-sokk és a lelazító részek aránya, és mennyi figyelemmel és gondoskodással voltál irántunk… Tényleg Beléd helyeztük nagy-nagy bizalmunkat és milyen jól tettük!!!
Hatalmas élményhez juttattál minket, még ezerszer köszönjük!”

 

idezet

“És egyáltalán nagyon-nagyon köszönök mindent! Egyszerűen fantasztikus élmény volt!
Ebből töltekezem egyfolytában :-)!”

 

idezet

“Szerintem minden úgy volt tökéletes, ahogy volt!!!!!”

 

 

Annyira boldog  vagyok!

Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért csinálom. Hát ezekért!!!

Hogy így tudjunk érezni együtt, hogy ennyi élményünk, új tudásunk, ismeretünk legyen!

Tudom, nehéz megérteni, hogy engem nem az utazás vonz ebben a munkában. Ha utazni szeretnék, elmegyek, ahova vágyom, de nem feltétlenül csoporttal, mert a “csoport” máris azt jelenti: munka, felelősség, elkötelezettség… a listán aligha van rajta, hogy “utazás”.

 

Én ezt az érzést szeretem. AHOGY megismerjük a világot. Így, együtt, érdeklődve, mélyen, elkötelezetten.

Köszönöm, ha adhatom ezt az érzést Nektek!

Judit

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.