A Dohány utcai zsinagóga és a Zsidó múzeum gyűjteménye

A pesti zsidó közösség szellemi és gazdasági erejét is bizonyítja, hogy a hatalmas méretű Dohány utcai zsinagóga már 1859-re megépült!

Látogatásunk során megismerkedtünk a Dohány utcai zsinagóga építéstörténetével, belső díszítettségével, illetve az Emlékkerttel, majd pedig meglátogattuk a Zsidó múzeumot, melynek gazdag gyűjteménye révén a zsidó hétköznapokkal és ünnepekkel ismerkedtünk.

Egyik látogatásunk alatt odajött hozzánk egy  bácsi, és elmesélte, hogy ő 12 éves gyerekként élte át a gettó borzalmait.

Felidézte, hogy milyen volt a hidegben, étel és víz nélkül.

Azt mesélte, hogy a bombázások miatt szétlőtt háztetők szerkezetéből tüzet tudtak rakni, és szerencse, hogy esett a hó, mert így vizet tudtak olvasztani belőle. Arra is emlékezett, hogy Wallenbergék koporsókba krumplihéjat juttattak a gettóba, és ők azt főzték meg…

Kérdésünkre, hogy mit tettek, hogy éltek nap nap után, csak azt mondta, hogy szomorú lemondással, csendben várták az éhhalált.

Édesanyjával és testvérével élte át a borzalmakat.

Ma Torontóban él.

 – Enough, George! – vonszolta a felesége, mert úgy érezte, feltart minket, pedig milyen fontos volt nekünk, hogy találkoztunk!

 És erről beszéltem a zsidó negyedbéli sétán is: mindez még nem történelem! Még velünk élnek azok, akik megélni voltak kénytelenek, és még közvetlenül, egy-két generáció távolából él a családok fájdalma azok után, akiket elpusztítottak. Sok bocsánat kérésre lenne még szükség!

Dohany1_SzaboJudit
Dohany2_SzaboJudit

Máskor is szeretettel várok mindenkit!

Üdvözlettel: Szabó Judit

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.