RetrospEktív bakancsliStám  #5
Gustav Klimt-tel hajózni az Attersee-n

Úgy alakult, hogy egy hosszabb utazást megszakítottunk Salzkammergutban.
Régóta tudom – a Klimt-ről szóló programokon, előadásokon – szoktam is mesélni róla, hogy a bécsi szecesszió nagyszerű festője imádott az Attersee-nél nyaralni.
Leveliből tudjuk, hogy amikor kiszabadult Bécs zsivajából, és végre elutazhatott “oda” – “nach dort” – ahogy ő hívta, átadta magát az édes pihenésnek.

Ilyenkor korán kelt, hogy a reggeli fényekben a tavat vagy épp az erdőt festhesse. Majd reggeli, és úszás következett. Nagy dolog volt ez abban az időben! Az újabb festést délutáni pihenés és társasági élet követte: a Flöge család tagjaival múlatták az időt Gahberg-i kirándulásokkal, evezéssel, piknikezéssel.

 

Emilie és Gustav mosolya őszinte boldogságot sugall, bár kapcsolatuk intim természetét a mai napig nem ismerjük.
Barátság? Szerelem?
Társ, az bizonyos.
És az is biztos, hogy nagyon szerettek együtt lenni.
16 idilli nyarat töltöttek az Attersee-nél.

Ha az ember ma oda utazik, láthatja a helyszíneket, ahol laktak, de felfedezhetők a motívumok is, amiket Klimt tájképeiről ismerhetünk.
Igen! Tájképek!
A nagyvárosban női portrékat festett, s megrázó erejű, embereket és emberszerű lényeket felvonultató képekkel fejezte ki azt, amit a századforduló világa számára jelentett.

Az Attersee-nél azonban a tájat festette.

Megpróbáltam “látni”, amit Ő látott, persze nehéz, hiszen ezek a festmények a valóságon túl, az érzést is ábrázolják…
Sajátos ecsetkezeléssel, rendkívül érzékenyen ragadta meg a fényt, s a nyári nap melegét.

Az első kép a festmény, a második kép fotó… mennyivel gazdagabb, mennyivel több az első!

 

Több mint 50 tájkép, köztük a világ legdrágábban gazdát cserélő, ilyen jellegű alkotása született itt, a csónakházak csendes mólóin!

Körbeutaztam a tavat, hogy lássam az ikonikus helyszíneket: a tornyos, historizáló Villa Paulick-ot, és a megbújós Villa Oleandert:

Vagy épp a barokk Schloss Kammert:

melynek ablakait, és fasorát oly sokszor megfestette:

 

A Litzlberger söröző is megvan még, csak átépítették. Itt látható a festményen, és ma:

 

És elzarándokoltam ahhoz a Hotel Post-hoz is, ahol egy nyári reggelen Klimt döbbenten tapasztalta, hogy elfogyott a napi újság. Nem csoda, hiszen az I. világháború híre szerepelt benne. Ferenc József nem is messze a tótól, Bad Ischl-ben írta alá a hadüzenetet, 1914.  július 28-án.

A tó ma is idilli. Nem nehéz azt képzelni, hogy valamelyik csónakban ott pihen a délutáni kuglóf után a bécsi modern művészet egyik legmeghatározóbb alakja!
Én Vele voltam – csak Ő nem tud róla…

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.

A honlap cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s szabályozásnak megfelelően a Weboldal a cookie-kat használ.

Bezárás