Királyné hófehérben: Az Erzsébet híd

De ugye nem lesz pillére??? – kérdezte Ferenc József a magyarok legújabb híd-igényére.

– Hát persze hogy nem!!! – hangzott a huszáros felelet a nagy cél érdekében, s a magyar virtus – no meg a kiemelkedő mérnöki tudás – 1903-ra létrehozta az akkori világ legnagyobb távolságot áthidaló Lánchídját. Mederpillér nélkül sem addig, sem azóta nem épült Duna-híd!

Sajnos a II. világháborúban felrobbantották a hidat, és ezzel elpusztult egy szépre, tökéletesre törekvő városépítő korszak büszke emléke.

S ha már újjáépíteni nem is, legalább temetni lehetett volna. De nem! A háború kísértete még csaknem 15 évig lengte körül a hídfők maradványait és a pesti oldalon mementóként emelkedő pilont.

Az újjászületés már egy új korszak jegyében történt. Sávoly Pál tervei alapján filigrán szépségű kábelhíd épült, s bár vonala kevésbé édeskés, mégis szépséges, ízig-vérig modern. Mivel az 1964-ben átadott új műtárgy arányaiban követi elpusztított régi híd vonalait, új megjelenése ellenére is emlékeztet elődjére.

Igaz, az Erzsébet lánchíd fejezte ki a historizáló város törekvését, hogy minden látható szépség azt hirdesse, 1000 éves nép él a Kárpát-medencében, azért a mai híd, a maga hófehér pompájában, épp oly királynői megjelenésű, s modern formában hordozza azt a karcsú szépséget, ahogyan Sisi él a magyarok örökké hálás, romantikus emlékezetében.

Látogatásunk során nem csak az Erzsébet híd, illetve “Erzsébet hidak” történetével, de városrendező hatásukkal is megismerkedtünk. A szerkezetet pedig nem csak nézegettük, de be, át, fel és le is bújtunk, hogy kábeleit az utolsó rögzítő csavarokig megismerjük!

  • Explore_Hungary_SzaboJudit_Erzsebethid_Hidiv
  • Explore_Hungary_SzaboJudit_Erzsebethid_seta
  • Explore_Hungary_SzaboJudit_Erzsebethid_vonalkod

Máskor is szeretettel várok mindenkit!

Üdvözlettel: Szabó Judit

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.