A Rembrandt kiállítás – méltó tálalásban…

MEGHÍVÓ: A nagyszabású kiállítás – méltó tálalásban (több időpontban)

Pillantsunk csak a térképre! Igen, ott, Európa egyik csücskén, az a picike, na, az Hollandia!

Ha az óceán úgy döntene, akár 2/3-át ellephetné, hiszen a gátak mögött a vizek által fenyegetett mélyföldek húzódnak. A holland mondás szerint: a tengert Isten teremtette, a szárazföldet viszont a hollandok! Az az évszázadok óta és örökkön örökké tartó küzdelem, melyet a hollandok magáért a földért vívnak, nem csak az ország területére oly jellemző képet alakítja – tudniillik, hogy grachtokkal és szélmalmokkal ékes végtelen legelők vidékét kell elképzelnünk – , de magát a társadalmat is alapvetően meghatározza. Hiszen ez a munka mindenki számára fontos, mindenkit érint, mindenkinek egyformán kell benne részt venni. A vízzel vívott harcban nincs mód arra, hogy a város dekadensen nézze a vidék vergődését vagy hogy a gazdagok rálegyintsenek az elvégzendő munkára. Itt mindenkinek helyt kell állni a gáton! Ez a fajta egyenlőség évszázadok óta jellemző, és az emberek legbelső értékrendjében ma sincsenek olyan óriási különbségek polgár és polgár közt, mint más társadalmakban.

Általában a protestáns vallást szokták okként említeni, meggyőződésem szerint az már ennek a szemléletnek egyfajta következménye…

A kiállításokat általában úgy szoktuk megtekinteni, hogy a tudásunkat megalapozzuk egy, az adott művészt és kort bemutató előadással.

Ez alkalommal e két programot összevontam, megfűszereztem csokival és tejszínhabbal, hogy így, igazán szépen tálalt módon ismerkedjünk Rembrandt és a holland arany évszázad művészetével.

A bevezető előadásom magáról az országról, a 16. századi Hollandia társadalmi viszonyairól, és az ott és akkor élt emberek mindennapjairól szólt. Így értettük meg a hátteret és a közeget, melyben azok a képek születtek, amiket akkor – nem ritkán – a péknél vagy épp a kocsmában felhalmozott adósság megfizetésére használtak, ma pedig oly nagy csodálattal nézünk.

Egy cseppnyi ország – világkereskedelemmel, világcégekkel, világra szóló művészettel… S közben az egész – valójában – a dolgos hétköznapok jól érzékelhető lenyomata… Vagy ravaszan több annál…?!

A nagy sikerű kiállítás vonzotta az embereket, és végtelenül boldog vagyok, hogy több mint 300-an látták a csodás festményeket úgy, hogy az előadásom révén megismerkedtek a korral, melyben születtek!

Köszönöm mindenkinek, aki eljött! És köszönöm a fantasztikus, érdeklődő figyelmet, a sok kedvességet, erőt adó visszajelzéseket!

 

idézet

“Nekem óriási élmény volt a Rembrandt program, még a következő nap is ”repkedtem a boldogságtól”, mert akkora örömet és plusszt adott a  szürke, hideg novemberi napjaimhoz. Különösen a “felkészítő” előadást élveztem a Gundel cukrászdában, olyan profi volt a kor történelmi, -vallási hátterének összegzése, hogy még órákig elhallgattam volna…. És ami a lényeg: tényleg nem tudtam volna úgy látni, meglátni és élvezni a kiállítás festményeit, ha nincs előtte ez az ”alapozás”…” (Sz.N.)

idézet

“Nagyon köszönöm, hogy részt vehettem tegnap az egész programon, így a tárlatvezetésen is. Az előadásod fantasztikus volt, rengeteg mindent tanultam Tőled és nagyon szórakoztató is volt. […] Én is sokszor voltam már kint Hollandiában, itthon is sok holland vendégem volt, többé-kevésbé megismertem a kultúrájukat és a mentalitásukat, de nagyon sok mindent a Te tegnapi előadásodat hallgatva értettem meg és állt össze a kép bennem egy kerek egésszé.

Nagyon szépen köszönöm a számomra különösen, de mindenki számára nagyon értékes előadásodat.” (K.I.)

 

idézet

“… mind a te előadásod, mind a kiállításon a tárlat vezetés nagyszerű volt, feledhetetlen élményt jelentett.” (H.I.)

ExploreHungary_SzaboJudit_300

Nem lehet hozzászólni a bejegyzéshez.